"Felébredtem, Uram, ugye nem haragszol, ha azzal kezdem, hogy nem bántam volna, ha nem ébredek fel. Ezelött öt-hat évtizeddel nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszúra nyúlik majd az életem.
Te tudod Uram, hogy mi-minden jár az eszemben, mi minden jár az öregséggel és nem lesz terhedre, amit kérek. Add, hogy amikor jelentkezik a reumám, vagy nem kapok elég levegöt vagy zúg a fülem, akkor jusson eszembe, hogy hálát adjak érte.
Segíts, hogy ne legyek irigy öreg, aki sanda szemmel nézi az egészségeseket.
Látod Istenem, hogy mennyi mindent kellene csinálnom és milyen sokat szeretnék még tenni. Fáj napról-napra újra megélni a tehetetlenséget. Akkor ismételten tapasztalom, amire a szent Fiad emlékeztet: "A lélek kész, de a test erötelen..."
Ilyenkor segíts, hogy ne csüggedjek el, legyen eröm újrakezdeni, ismét próbálkozni, hátha sikerül.
Bár csak tudnék az enyémeknek segíteni, de már semmi hasznomat nem veszik.
Istenem segíts, hogy tudjam elviselni kiszolgáltatottságomat. Segíts, hogy tudjam elfogadni jóságodat, hálás lenni érte.
Taníts arra Uram, hogy tapintatos legyek, hogy elviseljem magányomat. Te tudod mennyire fáj, ha a fiatalok nem érdeklödnek bajaim iránt, nincs idejük meghallgatni problémáimat, belém fojtják a szót.
Add, hogy ne fájjon. Inkább megértö legyek és szeretettel viseljem el környezetemet – hiszen nehéz engem is elviselni.
Add Uram, hogy valami jót tehessek ma is, legalább egy kedves szót vagy mosolyt juttassak embertársaimnak, mert tudom, vannak még nálam is gyengébbek.
Segíts, hogy ne lázadozzak, zúgolódjak, inkább hálával teljék meg szívem Irántad és mindazok iránt, akikkel kapcsolatban vagyok.
Ha pedig ez lenne életem utolsó napja, akkor alázatos szívvel, minden büneimért bocsánatot kérve, Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet.
Ámen"
Veronika Schrade
Großdeinbach, 2000.
"Éltem, mert szerettem élni!"
Josef Schrade
Töging a. Inn, 2019.
